A Prezi-ről általában

Prezi

Sokan gondolják úgy, hogy a Prezi a PowerPoint felturbózott változata, holott teljesen más kezelőfelülettel rendelkezik. Azok a prezentációk, melyek a Prezivel készültek, nem lineárisak. Ez jó hír azoknak, akik szeretnek ugrálni a különböző pontok között. Ha az előadásod témája megengedi, ez rugalmasságot ad a prezentációd során, jobban tudod mondandódat a közönség, vagy éppen az időbeosztás szerint alakítani, anélkül, hogy minden második diát átugornál, nehogy kifuss az időből.

Előnyök:

Kicsinyítés / nagyítás funkció. Amikor megnyitod a Prezit, az előadás összes vászna megjelenik, minden információval együtt. Ha az egyik témáról beszélsz, elég rákattintani az adott részletre, s az megjelenik nagyban. Könnyen kiléphetsz a nagyításból, s egy másik információra helyezheted a hangsúlyt.

Alapverziója ingyenes és web-alapú, ami azt jelenti, hogy bármely számítógépről dolgozhatsz vele internet függvényében, semmilyen programot nem kell letölteni ahhoz, hogy használhasd. Bármit készítesz azonban ebben az ingyenes verzióban, az nyilvánosan elérhető lesz. Fontold meg, például a szakdolgozatodban használtál-e olyan céges információkat, amelyeknél titoktartás kötelez, nehogy itt csússz el!

Mivel a prezentáció web-alapú, ezért könnyedén elhelyezheted, megoszthatod blogokban, weboldalon is.

Könnyen használhatsz fényképeket, videókat, hanganyagokat, s a prezentációk kinézetét sokféleképpen alakíthatod, akár újságra, vagy magazinra is hasonlíthat, így valóban élmény lesz a mutatványod!

Hátrányok:

A Prezi felülete első látásra kissé nyomasztónak hathat, nehezen emészthetőnek tűnik, kevésbé felhasználóbarát.

Míg a PowerPoint az informatika órán a tananyag részét képezi, a Prezivel már más a helyzet (általában). Meg kell tanulnod használni a teljes programot, mielőtt beleveted magad a prezentációk gyártásába.

Nem lehet kinyomtatni az előadást és a gyári sablonok szerkesztésére sincs lehetőség.

Ahhoz, hogy internet nélkül, offline módban is használhasd a Prezit, meg kell vásárolni egy asztali alkalmazást.

Az animációk könnyedén megzavarhatják, eltéríthetik a hallgatóságot.

Megemlékezés Budapest ostromáról

http://budapest-ostroma.hu/

Budapest ostroma a magyar fővárosért folyó küzdelem volt a Szovjetunió és Románia, valamint a Német Birodalom és Magyarország között 1944. december 25-től 1945. február 13-ig. Az első szovjet páncélos 1944. november 3-án jelent meg a város határában, és Budapest 102 nap múlva adta meg magát. A védők mintegy ötven napig álltak ellen a szovjetek ostromának, habár készleteik legnagyobb részét már az összecsapás első napjaiban elvesztették, hiszen azokat külvárosi raktárakban tárolták, amelyek hamar az ostromlók kezére kerültek. A civil lakosság kitelepítésére nem került sor, ezért sok civil áldozatul esett a véres küzdelemnek, amelynek hevességét a kortársak a sztálingrádi csatáéhoz hasonlították.

Az ütközet kezdő időpontjára több eltérő meghatározás is létezik: október 29-én indította meg a 2. Ukrán Front első támadását a főváros megszerzésére (a szovjet történetírás ezt veszi alapul), december 25-én zárult be a szovjet ostromgyűrű Budapest körül. December 29-én adták át a hadműveleteket irányító szovjet Malinovszkíj és Tolbuhin marsallok által aláírt, megadásra felszólító ultimátumot a szovjet parlamenterek a várost védő német főparancsnokságnak. Ez utóbbi elutasítása után indultak meg a tényleges harcok a városban. A szovjet csapatok először a pesti oldalon lévő ellenállást számolták fel, majd megkezdték a budai oldal, illetve a budai vár bevételét. Hogy akadályozzák őket a Dunán való átkelésben, a németek a két városrészt összekötő hidakat felrobbantották.

A németek több felmentő akciót is megkíséreltek indítani a szorult helyzetbe jutott védők megsegítésére. Azonban egyik alkalommal sem sikerült elérniük a várost, annak ellenére, hogy a keleti fronton szolgáló német páncéloshadosztályoknak mintegy a fele Magyarországon tevékenykedett. Ezeknek a hadműveleteknek amúgy sem a védők kimenekítése volt a célja, hanem újabb csapatok juttatása a városba. Végül a védők Adolf Hitler parancsa ellenére is a kitörés mellett döntöttek, és február 11-én este megkezdődött a kitörési kísérlet, amelynek során azonban csak egy maroknyi katona érte el a baráti vonalakat, és a védelem parancsnokainak nagy része is fogságba esett. A város ezután nem sokkal, február 13-án került teljesen szovjet irányítás alá.

Az ostrom alatt és után a szovjet katonák százezres nagyságrendben követtek el nemi erőszakot a városban élő nőkkel szemben és több tízezer civil lakost hurcoltak el „málenkij robot”-ra, vagyis kényszermunkára, ahonnan a többség csak évekkel később vagy egyáltalán nem érkezett haza.